2. A találkozás

 Érezted már azt, amikor rajtad meg Rajta kívül nincs senki más a világon? Hát én se. Úgyhogy mikor megláttam azzal a lendülettel dobtam is egy seggest. Hát nem szuper? Hát nem. Erre Ő is felfigyelt és azonnal hozzám futott, hogy felsegítsen. Én meg csak néztem a szőke (!) egyenes tincseit, ázsiai vonású arcát, és telt ajkait. Khm.. Bevallom nem szokásom ez az „első látásra szerelem” cucc, de itt… Nem is tudom. Megfogott benne valami..

                                               

 Most komolyan. Szerintem totál debilnek nézett, de hát nincs mit tenni a bénaságom ellen..

 - Jól vagy?- kérdezte enyhe akcentussal. Istenem! Menten megzabálom!

 - I-Igen csak megcsúsztam valamin- mosolyogtam rá.

 - Máskor legyél óvatosabb, nehogy bajod essen- mosolygott vissza. Mit tesz velem ez a srác?!- Amúgy a nevem Kim Namjoon. De szólíts Rap Monsternek.

 - Az én nevem Réka, becenevem meg nincs..- gondolkoztam el.

 - Majd kitalálunk egyet- nevette el magát. Milyen aranyos nevetése van! Istenem miket beszélek! Hisz nem is ismerem! És amúgy is megfogadtam magamnak, hogy soha nem leszek szerelmes! De akkor most miért érzem ezt? Szerintem megőrültem. Igen tuti megőrültem.

 - Most mennem kell, de ha gondolod, később megihatunk valamit- mondta egy félmosoly kíséretében. Omo! Most komolyan randira hívott? Mi van ezzel a nappal emberek? Fogadjunk mindjárt kajaeső lesz!

 - Az jól hangzik- nyögtem ki válaszom.

 - Mondjuk holnap 6- kor ugyan itt?- kérdezte.

 - Oké- bólintottam.

 Ez után gyorsan számot cseréltünk és el is sietett valamerre. Na igen. Mivel nem vagyok jártas fiúügyekben rögtön fel is hívtam a nővérkémet.

 - Unni el se tudod hinni mi történt!

 - Egy ázsiai fiú elhívott randizni?- kérdezte izgatottan.

 - Mi a …

 - Nézz hátra dongsaeng- nevette el magát.

 Amint hátranéztem megláttam az én nővérkémet debilen mosolyogva, karját ölelésre emelve, amit el is fogadtam. Vagy egy percen keresztül öleltem magamhoz, amit végül ő szakított meg.

 - Végre elmész randizni Víííí- visongott kislányosan. Igen, jól hallottátok. Az én 19 éves nővérem visongat reggel 9- kor. Na, mindegy.

 - Nem mondtam, hogy elmegyek.

 - De! Láttam, hogy néztél rá! Olyan voltál, mint egy szerelmes tini!- oktatott ki.

 - De én nem vagyok szerelmes! Nem voltam, nem is leszek! Majd 80 évesen a 12 macskámmal fogok meghalni egy kis viskóban!- akadtam ki.

 - Francokat! Elmész vele randizni és kész! Neked is kéne ismerkedned!

 - Minek, hisz úgyis lelép, amint megszeretem!- üvöltöttem az amúgy csendes parkban.

 - Réka…

 - Igen?

 - Még mindig ettől félsz?- kérdezte szinte már suttogva, mire én lehajtottam a fejem.

 - Ne félj mindenkitől hugi. Én is itt vagyok neked már nem is tudom hány éve és nem hagytalak el. És nem is foglak- ölelt magához, mire elsírtam magam. Nem tudom miért, csak sírtam. Nagyon nehezen nyílok meg az embereknek, és emiatt már általános suliban is gondok voltak. De mit tegyek, hogyha félek az emberektől? Hogyha mindenki, akit szeretek vagy elhagy, vagy később kiderül, hogy csak kihasznált? Dórin kívül senkiben sem bízok, és nem tervezem, hogy pont egy fiúban fogok.

 - De Unni. Szerintem elhagyna engem. Amúgy is. Ki az a hülye aki belém szeret?- tettem fel a költői kérdés, miközben az utolsó könnycseppeket letöröltem az arcomról.

 - Ki az a hülye aki NEM szeret beléd?- emelte ki a nem szót- Vékony vagy, hosszú barna hajad van és méregzöld szemed! Kinek nem tetszenél?- kérdezett vissza egy mosoly kíséretében.

 - Az összes fiúnak a világon?- válaszoltam keserűen.

 - Dongsaeng most jól figyelj, mert nem mondom el még egyszer!- nézett rám kicsit ijesztően. Khm kicsit…- Holnap elmész randizni! Nem, nem érdekel, mit mondasz ez egy nagy lehetőség, és én, mint nővéred nem hagyhatom, hogy elszalaszd! Értetted?

 - Igenis!- szalutáltam a hatás kedvéért.

 - Ejj te gyerek…- nevette el magát.

 - Amúgy mi járatban vagy itt?- kérdeztem mellékesen.

 - Jöttem meglátogatni az én depis hugicám- mosolygott.

 - Akkor elmegyünk valahova?- néztem rá kiskutya szemekkel.

 - Hát persze te kis polip- viccelődött.

 - Mi az, hogy polip?- kérdeztem felháborodottan.

 - Nem tudom, csak úgy jött..- mondta mire kinyújtottam rá a nyelvem.

 Az egész napot együtt töltöttük, majd hazaérve gyorsan lezuhanyoztam és beugrottam az ágyba. De akkor még nem is sejtettem mit tartogat a holnap…