4. A fénygömb

 Dóri tényleg egész este mellettem volt, és tudjátok mit hozott? Legnagyobb örömömre, viszont bőröm legnagyobb elkeseredésére nutellát. Hisz mi gyógyítja be jobban a sebeket a nutellánál? Hát, sok minden, de most nem erről volt szó. Visszatérve, Dóri (ha már ott volt) nálunk is aludt, amit én szerencsésen elfelejtettem, és mikor reggel felkeltem és észre vettem, hogy nem vagyok egyedül, elsikoltottam magam és azzal a lendülettel ki is estem az ágyból. Hát nem szuper? Hát nem.
 - Úristen ki van itt?- kérdeztem az ébredező embert.
 - Én te hülye- mondta az ember, és mivel elég értelmetlen fejet vágtam, a fejemhez dobott egy párnát.
 - Unni! Már ezerszer megmondtam, hogy ne dobálj párnákkal!- kiabáltam- Óóóóóóóó! Szia unni!- fogtam fel, hogy mi történik.
 - Neked is jó reggelt!- nézett rám azzal az 'olyanhülyevagy' fejével. Hát nem szép? Hát nem.
 - Jól van na- álltam végre fel a földről.
 - Mit tervezünk mára?- kérdezte nővérkém egy nagy nyújtózkodás közepette.
 - Fogalmam sincs...- ültem le az ágyra tétlenül.
 - Akkor én döntök?- csillant fel a szeme. Ha felcsillan a szeme, egy dolgot kell tudni. Fuss. Fuss olyan messzire amennyire, csak lehet. Miért? Mert ilyenkor eszébe jut egy eszelős ötlet, aminek sosincs jó vége. A múltkor például azt találta ki, hogy tegyünk egy marok(!) skittles-t a kólás (!!!) üvegbe, és nézzük meg, mi fog történni. Szerintem nem kell sokat magyarázkodnom, hogy mi történt. Felrobbant. Hát nem szuper? Hát nem.
 - Még egy őrült ötlet?- kérdeztem fájdalmasan, miközben szekrényemből kivettem néhány ruhadarabot magamnak.
 - Neeeeeeeem! Ez most más lesz!- vett ki ő is néhányat a saját részéből a szekrényemnek. Hogy miért? Azért, mert tudni illik egy időben annyit volt nálunk, hogy végül úgy döntöttünk, hogy akkor már csinálunk helyet az ő ruháinak is, de persze ez visszafelé is így van. Ez után meg már azt vettük észre, hogy mindkettőnk házában van a másiknak fogkefe, törülköző, és miegymás is.
 - Akkor mond, de figyelmeztetlek, hogyha még egyszer egy olyan ötlettel állsz elő mint az előző, akkor annak nagyon rossz vége lesz. És nem csak a dolog miatt, hanem miattam is!
 - Nyugi Réka! Csak az jutott eszembe, hogy elmehetnénk sétálni, fagyizni, meg ilyenek- mosolygott rám.
 - Hmmm.. oké, de előbb reggelizzünk!- mondtam miután mindketten felöltöztünk és megcsináltuk a hajunkat.
 A konyhába érve nem találtam bátyámat, úgyhogy Dóri kezébe adtam a konyhát mondván, csináljon akkor ő reggelit, én pedig egy pohár vízzel és egy fájdalomcsillapítóval elindultam a szobájába. Mikor odaértem észrevettem, hogy az ajtó nyitva van. Aish! Az azt jelenti, hogy megint részegen hozták haza. Igen. A haverjai amúgy kedvesek, meg már kulcsuk is van a házunkhoz, hogy miután hazahozták az én szeretett testvéremet a ház ajtaját be tudják csukni. De a szobaajtót meg nem tudják... Hogy miért? Nem tudom.
 Beljebb érve megpillantottam, hogy a személy akit keresek az ágy(?) alatt van. De miért is van ő ott? Nem tudom. Csak annyit tudtam, hogy ez azt jelenti, én fogom őt onnan kiszedni. Megint. Nagy nehezen kigurítottam az ágy alól, de a nehéz része csak az után jött. Hogy emeljem fel rá? Végül úgy döntöttem, hogy először felteszem a lábait, majd utána a felső testét. Ezzel elbajlódtam, vagy öt percig, mert mikor sikeresen felraktam a lábait és a felső teste is majdnem megvolt, a lábai lecsúsztak(Hát nem szuper? Hát nem.) de végül sikeresen megcsináltam. Juhé! Betakargattam majd a komódjára raktam az addig földön levő orvosságát (végül is az annak számít nem?).
 Mikor visszaért a konyhába, meglepetésemre nem a felgyulladt konyha látványa fogadott (hisz mindenki erre számít vagy nem?) hanem egy szép reggeli. Nem is tudtam, hogy tud főzni...
 - Rendeltél kaját?- nevettem el magam.
 - Haha nagyon vicces vagy! Képzeld el ezt én csináltam!- nyújtotta ki rám a nyelvét.
 - Jól van na! Reggelizzünk meg és induljunk- mondtam miközben el kezdtem enni.

                                                                        *****

Már egy jó ideje sétálgatunk és beszélgetünk barátnőmmel, mikor észreveszem, hogy a parton (igen, lementünk a közeli tó partjához) valami fénylik(?). Tudjátok, mint a filmekben azok a rejtett kapuk amik át visznek rejtett univerzumokba!

A különös fény fele indultam, nem törődve nővéremmel, aki utánam kiabál. Valamiféle tudásvágy tört elő bennem (ami a suliban nem nagyon akart), ami miatt mindenképp tudni akartam, hogy mi van ott, de mikor a közelébe értem egyszer csak eltűnt. Hát nem különös?
 - Réka ne fuss már el mindig, jó?- ért be unni- Amúgy is mit láttál?- kérdezte. Mi van? Ő nem is látta? De hisz ott volt! Láttam!
 - Te ne-nem láttad?- dadogtam.
 - De mit?- kérdezte értetlenül.
 - Hát a fényt! A fényt ami előbb itt lebegett!- mutattam az említett helyre.
 - Nem volt ott semmi- mondta.
 - De hát...
 - Inkább menjünk haza- mondta kicsit aggódva. Hisz, miért is ne aggódott volna, ha a húga kezd megőrülni?
 - Jó ötlet- egyeztem bele.
 Szép lassan kezdtünk el sétálni hazafelé (úgy látszik megint nálam alszik), miközben nekem csak azon a fénygömbön járt az eszem. Mi lehetett az?