6. A különös ninja

 Volt az egészben egy olyan pillanat, amikor nagyon reméltem, hogy nem csak egy szentjánosbogár lebegett felettem. Hát nem. Mert mikor már láttam valamit is a fényen kívül, inkább nem akartam látni. Abban a világban találtam magam, amit megálmodtam. Hát nem szuper? Hát nem. Nagyon nem. Főleg, mikor azt veszed észre, hogy a "zombik" észrevettek, a gömb eltűnt, te pedig egyedül vagy egy másik dimenzióban!
 - Basszus- suttogtam, és elkezdtem hátrálni, bár tudtam, hogy egyszer úgyis sarokba szorítanak. Ők egyre közeledtek, és úgy látszott, mintha ott helyben fel akarnának falni. Hát nem szép? Hát nem. Már csak kb fél méterre voltak tőlem. Hát, akkor itt a vég. Szívás. Majd legközelebb jobban vigyázok. Mindegy, hisz nincs sok veszteni valóm. Vagy de?
 Gondolatomat nem tudtam befejezni, mert hirtelen egy valami elsuhant előttem, és lekaszabolta a zombikat. Jaj, de jó. Már egy fejlettebb zombi is meg akar ölni? Karddal? Várjunk csak. Karddal?!
 - Gyere velem- szólalt meg a zombi gyilkos.
 - Majd azt- mondtam, de hiába, mert addigra már elráncigált valamerre.
 - Engedj el!- sikítottam, mire hirtelen a legközelebbi falhoz lökött, és számat befogva, testemet falhoz szorítva, nagyon közelről a fülembe súgott.
 - Azt akarod, hogy több is ide jöjjön?- mondatára megborzongtam, és csak tétlenül vártam, mi fog történni.
 - Gondoltam- eresztett el, és megfordult, gondolom, hogy megnézze merre kell menni. De hova is?

Tisztára úgy nézett ki mint egy ninja. Lehet, hogy ő egy ninja. Nem tudom, de gondolkozásra sem maradt időm, mert hirtelen megfordult, és egy irányba kezdett húzni. Itt már nem ellenkeztem, hisz, hogyha meg akarna ölni akkor már rég megtette volna. Kivéve, ha előbb meg akar kínozni.

 Már egy jó ideje sétáltunk, mikor egy nagy romos házhoz értünk. Bár itt minden ház romos volt.. Mindegy. Szóval egy nagy házhoz értünk, ami szerintem régebben egy koli lehetett.

 - Megjöttünk- mondta, és kezemet nem eleresztve bevitt az épületbe.

 Belül is olyan romos volt mint kívül. Bár mire számítottam? Hogy egy romos ház belül egy luxus villát rejt? Hát, a luxus villa megnevezés elég távol állt ahhoz, ami igazából volt. Repedt falak, penészfoltok, leomlott plafon, és végül néhány egér a hatás kedvéért. Hát nem szuper? Hát nem.

 A második emeleten (igen, a lépcső megmaradt) megállt egy ajtó előtt, és elővett egy kulcsot. Ezekhez van kulcs? Ezeknek van ajtaja?! És egyáltalán, hol találta a kulcsot?

 Benyitott és betessékelt a lakásba. Na, mikor beértem valami olyasmire számítottam mint például a horrorfilmekben levő leamortizált kísértetlakás. E helyett egy szép, gondosan berendezett tiszta lakás fogadott. Hogy mi van?! Ezt meg, hogy? A házban, az előtér lett a nappali, barna kanapékkal, kis dohányzóasztallal. A mögött volt egy fal aminek levágták a felét, így belátásom nyílt a kicsi, de annál szebb konyha részre ami előtt egy asztal állt. Tőlem jobbra és balra pedig néhány szoba foglalt helyet.

 - Hogy tetszik?- súgta fülembe, amire én nem számítottam, ezért egy kisebb szívroham közepette ugrottam el tőle.

 - Ne ijesztgess!- morogtam rá- amúgy nagyon szép. Hogy találtál rá?- kérdeztem meg érdeklődve, miközben egy kisebb kört jártam a lakásban.

 - Mikor ide kerültem, nagyon megijedtem. Megyek egy randira erre puff! Démonvilág. Nem a legszerencsésebb. Miután elmenekültem egy kisebb zombi horda elől bejöttem ebbe az épületbe- kezdett mesélni miközben letette a földre a kardját (?) és elkezdte a ninja cuccát is levenni. Remélem csak azt veszi le, és nem mást..- és megtaláltam ezt a helyet. Ilyen volt mikor először megtaláltam. És képzeld el, van itt egy csomó fegyver és ruha is. És az étel mindig a hűtőben terem- nézett rám. Arcát egy fehér fásli takarta. Gondolom azért volt rajta, mert kint elég poros a levegő- szóval, ilyen téren nem is rossz- mondta és elkezdte levenni a fáslit az arcáról, de amint megláttam ki az, szívem egy hatalmasat dobbant, és úgy éreztem, hogy minden rendben van.